Az örökség
-Kezdhetjük? Úgy látom az örökhagyó idosebb lánya nem jelent meg - nézett körbe Dr. Kabai közjegyzo.
-Itt vagyok! - vágódott ki az ajtó. Minden szem az ajtóban álló arab ruhás nore szegezodött. Földig éro sötétkék köpenyt viselt, haját mustársárga kendo takarta el, ami még a nyakára is rátekeredett. Vakító kék szemét külön kiemelte napbarnított bore.
A pillanatnyi döbbent csöndet csak a közjegyzo krákogása törte meg.
-Ön Sárközi Diana?
Diana zavarodottan igazította meg az öltözékét, tudta, Magyarországon furcsán fognak ránézni, de nem volt ideje vásárolni, átöltözni, a repülotérrol vonattal érkeztek, egyenesen egy motelbe, majd onnan a közjegyzo irodájába sietett. Furcsa, de néhány napja még a kecskenyáj nyomában nyelte a sivatag porát, és most visszacsöppent a szülovárosába. Kínosan érezte magát, hiszen az utóbbi években alig hagyta el a sivatagi otthonát.
-Igen, de hivatalosan Diana Bint Ahmad a nevem - nyújtotta az útlevelét miközben végigtekintett a jelenlévokön. Anyja húgát, Máriát jól ismerte. Az asszony gyilkos pillantást vetett rá, majd sértodötten el is fordította a fejét. Mellette két tizenéves lány ült. Diana meglepetten tekintett az ikerlányokra. Nem is tudta, hogy a nagynénjének gyerekei vannak, hiszen sosem akart utódokat. A lányok csak egy pillanatra néztek fel, egyikojük fitymálóan elhúzta a száját, a másik szemében bujkált némi kíváncsiság. Mindez csak egy futó pillanat volt, és máris elmerültek a mobiltelefonjuk világában.
Dianának rossz érzései támadtak, gyomra egészen kicsire szorult, de büszkesége felülkerekedett. Sejtette, hogy lesz konfliktusa a nagynénjével, mindig érezte, mennyire nem kedveli ot, és most még a két csitri lánya ellenszenvét is el kell viselnie. Nemcsak azt nem értette, hogy miért szült a gyerekgyulölo Mária néni, de azt sem, minek hozta el a porontyait az o anyja hagyatéki tárgyalására.
-Kérem, üljön le, mert kevés idom van - intett a férfi az egyik üres szék felé. - Rá is térek a tárgyra. Ez egy egyszeru hagyatéki eljárás lenne, az örökség egyenlo arányban oszlana meg az elhunyt gyermekei között.
-Gyermekei? - kapta fel a fejét Diana. - Mi van? Ok a testvéreim? - emelkedett fel a székbol. Mit kellene tennie? Odaugrani, és átölelni oket. - Miért nem írta meg anyám? Most kell megtudnom?
-Igen, ok a húgaid - szólt oda gúnyosan Mária. Arcára kiült az utálat.
Diana sosem tudta megérteni, miért viselkedett vele így a nagynénje. Gyerekként félt tole, ha az anyja nem lett volna köztük, talán még bele is rúgott volna az a no. Ekkor egy futó pillanatra megvilágosodott.
-Lehet, Mária néninek is benne volt a keze? Éppen elotte költöztek anyámhoz a potrohos férjével, és akkor tört ki a balhé. Már majdnem elfogadta anyám, hogy Nassim felesége leszek, és egyszer csak... Mint egy rongyot, kidobott a saját anyám.
-Miért nem szóltatok? - nyögte ki, miközben idegesen csavargatott egy szemébe lógó rakoncátlan hajfürtöt, amely kendoje alól kicsúszott.
-Kérem, a családi megbeszélést tegyék késobbre, mondtam, hogy kevés az idom. Az elhunyt hagyott egy végrendeletet, amely elsosorban önnek szól, asszonyom - emelte fel a papírlapot. - Az örökhagyó megbízza önt, a testvérei felügyeletével, illetve az édesapa felkutatásával.
-Engem? - mutatott Diana magára. - Akit kitagadott, és még azt sem írta meg, hogy van két húgom. Miért pont engem, miért nem Máriát?
A közjegyzo felhúzta a vállát.
-Nézze, hölgyem, egyértelmuen ön van megjelölve a kiskorú testvérpár felügyeletére, és itt van egy csomag is - nyúlt a fiókjába egy sárga dossziéért, és nyújtotta Diana felé, aki bizonytalan mozdulattal vette át.
-Engem meg sem említ?- húzta el a száját Mária néni. - És ki veszi át az üzletet?
-Miféle üzletet? - meredt Diana a nagynénjére.
-Igen, ezzel akartam folytatni - vágott közbe Dr. Kabai. - Azt is a legidosebb lányára bízta. A Market-ház, a város legnagyobb piaca, és az édesanyja tulajdonában volt - fordult a tátott szájú Diana felé, akinek egy hang sem jött ki a torkán.
-De, hát nem is ért az üzlethez! - csattant fel a nagynéni.
Kabai ismét felhúzta a vállát, majd folytatta.
-És ez még nem minden, az elhunyt elkülönített húszmillió forintot Diana nevu lánya számára, azzal a kikötéssel, hogy csak abban az esetben kapja meg, ahogy az üzlet végleges jogát is, ha a testvérei édesapját megkeresi. Amennyiben az elkövetkezo egy évben ez nem történik meg, a számla és a rajta lévo pénzösszeg kamataival, valamint a Market-ház végleges tulajdonjogával együtt az örökhagyó húgára, Varga Máriára száll.
-És a húgaim? Kizárja oket is? - kerekedett el Diána szeme.
-Nem teljesen, ebben az esetben minden örökös megkapja a köteles rész ráeso hányadát, ami az érték fele.
Mária szája széles mosolyra húzódott, miközben Diana még mindig nem tért magához. -Szóval az anyámnak van rajtam kívül két gyereke, üzlete, és egy rakás pénze. Mibol? - nézett meredten a testvérpárra, akik mit sem törodtek az elhangzottakkal, mindketten elmélyülten nyomogatták a mobiljukat.
-Még néhány formaság, és végeztünk is. Kérem, itt írjanak alá! - intett feléjük. Diana a benne felgyult feszültség ellenére, határozottan lépett az asztalhoz, ügyesen megelozve a törteto nagynénit. Egy pillanatra úgy érezte, ott helyben nekiugrik Mária néni, hogy megfojtsa, mielott aláírná az iratokat. Hosszasan tanulmányozta a papírokat, hiszen abban olvasta eloször a húgai nevét: Kovács Bella és Arabella. -Ez jellemzo anyámra, még nevet is hasonlót adott nekik.- Nem tudta nevessen vagy sírjon, ezért csak megrázta a fejét.
-Mi van? Elfelejtettél magyarul? - undokoskodott a hátérben Mária néni. Diana legszívesebben hátrafordult volna. Egy jó nagy pofonnal szívesen helyre tette volna a nagyszájú nagynénit.
-Nem írok alá akármit!
-Naná! Kaptál egy rakás pénzt, közben rá sem néztél anyádra.
Dianának ökölbe szorult a keze. Na, most jött el az ido! Megtámaszkodott az asztallapban, egyre mélyebben vette a levegot, érezte, robbanni fog.
-Hölgyeim! A családi vitát az ajtón kívül szíveskedjenek!
Diana magával viaskodott, csak az ügyvéd szavai csillapították le. Válasz nélkül hagyta a nagynénje pufogását, csak magában morgott. -Allah szakállára mondom, ha nem hagyja abba, kimegyünk és agyonverem!
***
Alig léptek ki az utcára, Mária sürgosen belekarolt a testvérpárba, mintha érezte volna a Dianában dúló vihart. A lányokat egyenesen a parkoló felé vontatta.
-Álljatok már meg! - kiáltott rájuk Diana. - Mi folyik itt?
-Mi lenne? Ott a kocsim, meg a férjem - mutatott a távolabb álló autóra. -Hazavisszük ezt a két kis árvát. Ugye jó lesz, édeseim? Kis ikerbogaraim - csicseregte Mária. - Ó, sajnálom! - fordult az unokahúga felé. -Te nem férsz be az autónkba. Hívjak neked egy taxit? A szüloházad címére emlékszel? Vagy írjam le?
Ettol Dianában tovább érlelodött a tettlegesség gondolata, hiszen pontosan tudta, az autó ötszemélyes, és csupán kifogást keres az öreglány, hogy ne kelljen magukkal vinni. Mindenáron le akarják rázni.
-Tudok hívni magamnak, és pontosan emlékszem a címre, de ma még nem megyek hozzátok. Kérlek benneteket, legalább mondjátok el, mi történt Anyával? Miért nem írtátok meg, hogy beteg volt? Legalábbis, te, Mária néni. Ti lányok, tudtatok egyáltalán rólam?
-Ugyan kit érdekelsz? - fordult szembe vele az egyik fruska. -Nekünk nem kellesz!
Diana tett egy lépést felé, a nagyszájú leányzó, gyorsan a néni mögé bújt.
-Mit ártottam én nektek? Még azt sem tudtam, hogy vagytok. Hiába írtam anyánknak, választ sosem kaptam.
-El akarsz innen vinni bennünket abba a koszos sivatagba - kiabált ki Mária néni biztonságából az elobbi leányzó, mire a másik is odabújt. Diana nagynénje úgy állta el az utat, mint egy hos oroszlán. Bár inkább hasonlított egy fújtató, kövér tevére. Ettol a gondolattól Diana elmosolyodott egy futó pillanatra, de ez éppen elég volt arra, hogy az ellenséges asszony támadásba lendüljön. Öklét rázva Diana elé penderült.
-Most jutott eszedbe az anyád? Húsz évig rá sem gondoltál! Most is csak a pénze miatt jöttél vissza.
-De, én... - hátrált meg Diana, nem akart verekedésbe kerülni. Érezte, ha kezet emel a nagynénjére, az kórházba kerül. Pedig nagyon szívesen földhöz vágta volna, szinte hallotta a puffanást.
-Na, figyelj! Én nem hagyom ezt a két kis drágát! Nem fogod elvinni az arabokhoz!
Diana a testvéreire nézett, akik a néni takarását elveszítve egymásba kapaszkodta. -Olyan egyformák! Hogy lehet oket megkülönböztetni? Istenem, annyi idosek lehetnek, mint a kisebbik lányom. - A nagyszájú testvér dacosan nézett novére szemébe. - Mintha magamat látnám - kerülte ki a hobörgo nagynénjét, és indult a lányok felé. Mária néni belekapaszkodott a karjába.
-Hagyd békén oket!
Lerázta az...
