Sisi udvarában

Wallersee-Larisch grófnéról az újságolvasó közönség számontartotta, hogy nem csupán a világszép és extravagáns osztrák császárné és magyar királyné, Erzsébet unokahúga, de egyben az 1889 januárjában lejátszódó mayerlingi tragédiának, Rudolf trónörökös és Mary von Vetsera báróno rejtélyes öngyilkosságának is egyik koronatanúja.
A tragédia után kegyvesztett lett, és a bécsi elokelo társaság kiközösítette.
A sokféle közvetett adatot összegereblyézo kutatók egy része súlyosan elmarasztalja ot, kerítonek tekinti, aki romlott, pszichésen is beteg unokaöccse cinkosaként visszaélt a benne oszintén megbízó, fiatal bárókisasszony naivságával és szerelmi bódulatával. Mások szerint azonban o csupán akaratlan közremuködo, sot maga is áldozat volt, akit Rudolf manipulált, és semmiképp sem tekintheto felelosnek azért, amit Mary von Vetsera a maga felnott akaratából és elhatározásából végül megtett. Ha az elobbi igaz, akkor Marie Louise megérdemelte, hogy a társaság kitaszítsa köreibol - ám ha az utóbbi, akkor ez a büntetés túlzó volt és igazságtalan.
Akit igazságtalanul bántanak, persze még nem kap felmentést, hogy ha emlékiratot ír, abban csúsztasson, manipuláljon, netán hazudjon. Mentség nincs - de van magyarázat, ami némiképp világosabbá teheti a hátsó szándékokat, belso motívumokat, mégiscsak növelve valamiképp a megértést az iránt, aki ha torz eszközökkel is, de talán valódi méltánytalanság ellen tiltakozik. Mert hát ezért is fogott tollat a kezébe az, akirol a pletyka és a bulvár a mayerlingi tragédia után már csak így volt hajlandó tudomást venni:
"Az a Larisch grófné, aki..."
...aki ezzel az emlékirattal megpróbált szembeszállni az igazságtalannak érzett kirekesztettséggel és bosszút állni császári rokonságán.
Csorba László